Bogáncs

Az ősi idők óta a gyógynövény -bogáncsot számos máj- és emésztési kérdés kezelésére használták. A szilmarin, egy flavonoid, amely antioxidánsként működik, a tejbogáncs aktív alkotóeleme. Úgy gondolják, hogy a szilimarin megóvja a májat azáltal, hogy elősegíti a fehérje szintézisét és megakadályozza a toxinok belépését a sejtekbe. A tejbogáncs legjellemzőbb felhasználása a májbetegségek, például a cirrhosis, a sárgaság és a hepatitis kezelése. Az olyan emésztési kérdések, mint például az emésztési zavarok és a gyomorégés kezelése mellett, az epehólyag rendellenességek kezelésére is használják. A tejbogáncs -kiegészítők tabletták, kapszulák, tinktúrák és teák formájában érkeznek.

Egészségügyi előnyök

Bizonyos bizonyítékok szerint a tejbogolya hasznos lehet bizonyos máj- és emésztési rendellenességek kezelésében, ám annak egészségügyi előnyeinek kutatása továbbra is folyamatban van.

Például egy tanulmány felfedezte, hogy a tejbogáncs hatékonyan minimalizálja azt a károkat, amelyeket az alkoholfogyasztás a májnak okozott. Más tanulmányok kimutatták, hogy a tejbogáncs elősegítheti a gyulladás csökkentését és a máj toxinoktól való védelmét.

Ezenkívül a tejbogáncsot időnként kiegészítő gyógyszerként használják a gyomorégés és az emésztési zavarok számára. Az egyik tanulmány megállapította, hogy a tejbogáncs -kiegészítők szedése elősegítette az emésztési zavarban szenvedő embereket, akik kevésbé puffadnak, gáz- és gyomorfájdalomban.

Mellékhatások és biztonság

Ha az ajánlott adagokban fogyasztják, a tejbogáncsot általában biztonságosnak tekintik. Ez ugyanakkor olyan mellékhatásokat is eredményezhet, mint a puffadás, a hányinger és a hasmenés.

Ennek eredményeként mindig tanácsos konzultálni egy egészségügyi szakemberrel a Milklle használata előtt. Fontos megjegyezni, hogy a tejbogáncs kölcsönhatásba léphet a speciális gyógyszerekkel.

A tejbogáncs károsíthatja a májat, ha nagy adagokban fogyasztják. Annak elkerülése érdekében, hogy túllépje a napi maximum 1 grammot, elengedhetetlen, hogy csak az ajánlott adagot vegye be. Azoknak a nőknek, akik várnak vagy ápolnak, nem javasoljuk a bogáncsot.

Hatásmechanizmus

A Milklithle a szilmarint, egy flavonoidot tartalmaz, amely antioxidánsként működik és a fő aktív komponens. Azáltal, hogy megakadályozzák a toxinok belépését és a fehérje szintézisének előmozdítását, úgy gondolják, hogy a szilimarin védi a májat.

Ezenkívül úgy gondolják, hogy Silymarin gyulladásgátló és rákellenes tulajdonságokkal rendelkezik. Ezeket a potenciális egészségügyi előnyöket azonban további kutatásokkal kell megerősíteni.

Adagolás és előkészítés

A tejbogáncsot tartalmazó kiegészítők tablettákként, kapszulákként, tinktúrákként és teákként találhatók. Az adagolás az Ön által elvégzett tejbogáncs -kiegészítéstől függ.

Például a tabletták vagy kapszulák tipikus adagja napi háromszor 200–400 milligramm (mg). A tinktúrák adagolása napi háromszor 1-2 ml. Ezenkívül 1-2 gramm szárított gyógynövényt 8 uncia forrásban lévő vízben kell oldani 10 percig, amikor teát készít.

Mielőtt a Milklitát szedné, elengedhetetlen egy egészségügyi szakember konzultációja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy megkapja -e a megfelelő adagot. A tejbogáncs használata terhesség alatt vagy az ápolás közben nem javasolt.

Kölcsönhatások

Egyes gyógyszerek, beleértve a vérhígítókat, a cukorbetegség gyógyszereit és a kemoterápiás gyógyszereket, kölcsönhatásba léphetnek a tejbogáncsgal. Ezért a legjobb, ha ezt a gyógynövényt használja az egészségügyi szakemberekkel.

A következő gyógyszerek kölcsönhatásba léphetnek a Milklle -vel:

Vérhígítók: A warfarin (kumadin), többek között a vérhígítók, a Milklle -t hatékonyabbá teheti.

Cukorbetegség gyógyszerei: A tejbogáncs csökkentheti a vércukorszintet. Ha cukorbetegség gyógyszer szedése közben elkezdi a bogáncsot szedni, akkor előfordulhat, hogy be kell állítania az adagot.

Kemoterápiás gyógyszerek: A tejbogáncs néhány kemoterápiás gyógyszert kevésbé hatékony lehet. Ezért döntő fontosságú, hogy a Milklle szedése előtt konzultáljon orvosával, ha kemoterápiát kap.

Farmakokinetika

A bogáncsot gyorsan felszívják a bélből, és 1-2 órán belül eléri a vérszintet. A máj ezután metabolizálja a szilmarint, a tejbogáncs aktív alkotóelemét, és ürül a vizeletben.

A szilimarin felezési ideje körülbelül 2-3 óra, ami azt jelenti, hogy a test 6–9 órát vesz igénybe a gyógyszer felének kiküszöbölése. A stabil vérszint fenntartása érdekében a tejbogáncsot a nap folyamán többször kell bevenni.